Mi történik, ha ritkán eszem?

Mi sem lenne logikusabb annál, minthogy a többszöri étkezés többlet energia felvételhez, tehát elhízáshoz, míg a napi egy-két étkezés, ezen logika mentén, fogyáshoz vezet. Ez nagyon jól hangzana, de valószínűleg sokan tapasztalhattuk már meg azt, hogy bár egész nap vízen vegetáltunk, és csak egy vagy két alakalommal étkeztünk és vittünk be számottevő kalóriákat, mégis stagnál, esetlegesen növekszik a súlyunk. Sajnos ezt a rendkívül logikusnak ható elméletünket el kell vetnünk, mert sajnos az utóbb felvázolt esetleírás nem csak megtörténhet, de minden bizonnyal meg is történik minden embernél, aki egy nagy adag vacsorával letudja az egész napi étkezését. Nincs kifogás, a „nincs időm reggelizni”, „nem hagyhatom ott a munkám, hogy leüljek ebédelni” és a „de még csak három szelet kenyeret ettem, ez az utolsó, amúgy sem ebédeltem rendesen” a továbbiakban nem elfogadott, ha az ember fogyni akar! A sikeres, látványos, de mindenekelőtt egészséges fogyás alapvetően egy életmódváltásra épül, és ha eddig nem volt időnk munka előtt reggelizni, akkor mostantól állítsuk fél órával korábbra az ébresztőt és feküdjünk le hamarabb, ezzel is egy újabb lépéssel közelebb kerülünk a kitűzött céljainkig. De mi a következő lépés?

A túl kevés étkezés

Azokat, akik a napi étkezéseiket nem tudják jól elosztani, két csoportba tudjuk rakni. Az első csoportot azok alkotják, akik nem esznek nagy mennyiségeket, de azt egész nap, folyamatos csipegetéssel, de róluk legyen szó máskor. A másik csoport tagjai nemhogy az egészségesnek titulált ötszöri étkezést nem tartják, de a napi három étkezés sem tudják/akarják megvalósítani. Azt gondolnánk ez milyen hathatós fogyókúra, ritkán étkezni annyit tesz, kevesebbet eszik az ember. Na igen, ez az amit nagyon gyorsan megpróbálunk érthetően, de tudományosan cáfolni. Gondoljunk csak bele, mi történik ilyenkor. Általában ez a két étkezés leginkább az ebédre és a vacsorára szokott szorítkozni. Ha nem eszünk reggelit (azért kalória bevitel valószínűleg történik, a reggeli tejeskávé, cukrozott tea, narancslé nem zérókalóriás, ezt ne felejtsük el), és a tízórai is kimarad, akkor délben arra leszünk figyelmesek, hogy marhára megéheztünk. Még ha visszük is magunknak a kis házi diétás ebédünket egy csoki az automatából, vagy egy süti a büféből gyakran előkerülhet, ugyanis a fél adag zöldséges csirkemellet öt perc alatt fel fogjuk falni, és rájövünk, ez a fél fogunkra se volt elég. Nem mellesleg ebédünk fogyókúrás mivoltát szem előtt tartva „nem lesz gond egy szeletke sütiből” felkiáltással még a lelkiismeretünket is ügyesen kijátszva a kispadra küldjük. Ezután tegyük fel az uzsonna is kimarad, aztán este hazaérünk és kiraboljuk a hűtőt. Tehát lényegében kétszer étkeztünk aznap, de ha kicsit is utánanézünk a számoknak, rá kell, jöjjünk valamire. Ha csak az ételfutárszolgálatok munkahelyi menüit nézzük, simán előfordulhat, hogy ebédre 1000 kcal csak úgy eltűnik, de a saláta, husi, süti kombináció is közelíteni fog ehhez a számhoz, nem beszélve a hűtőfosztogatásról, ami akár meg is haladhatja ezt. Így bár napi 2000 kcal-t ettünk, étkezésenként 1000-1000 kcal, ami rossz. Miért rossz? Ahhoz, hogy a szervezetünk működjön, folyamatos energiaellátásra van szüksége. Ez legtöbb esetben sejtjeink számára a glükóz, ezért a vércukorszint egy igen jó jelzés ebből a szempontból, hiszen akkor érezzük éhesnek magunkat, amikor az lecsökken. Ez esetben igen későn juttatjuk szervezetünket szénhidráthoz, így neki áll a tartalékjait lebontani, elsőként a glikogént mozgósítja, másodikként pedig, éhezés (és nem aktív mozgás) során a fehérjéket, amik izmainkban találhatóan. Ezen kívül még megtanul takarékoskodni is, és egy kicsit kevesebb tápanyagot kapnak a sejtjeink, azzal a felkiáltással: „Ezt tessék beosztani, ínséges időket élünk!”. Csökken tehát az izmok mennyisége, valamint az alapanyagcsere is a spúr magaviselet miatt. Ezáltal fáradtabb, ingerlékenyebb lesz az ember, valamint a koncentrálóképessége is lecsökken.

Vércukorszint ingadozás

Ha ebben az állapotban megeszünk egy csokit, a béka segge alatt lévő vércukorszintünk azonnal a plafont verdesi, a sarokba állított hasnyálmirigyünk pedig újult erővel és szuperhőshöz méltóan, pumpálni kezdi az inzulint magából, sürgősségi tűzoltás céljából. Ezzel csak az a probléma, hogy célérték és gondolkodás nélkül teszi mind ezt, ami azt eredményezi, hogy a vércukorszintünk nem áll meg a normális tartományban, hanem amíg van inzulin, addig épül be a sejtekbe a glükóz, ezáltal egy úgy nevezett hypoglikémiás (alacsony vércukorszinttel járó) állapot jön létre. Az alacsony vércukorszintet persze megint orvosolni kell, de a táplálékkal bevitt cukor már mind felszívódott és az inzulinnak hála már a glikogén raktárakban csücsül az azonnal fel nem használt mennyiség. Ekkor a következő lépés, hogy a máj az imént beépített szénhidrátját újra mozgósítja, és a véráramba küldi glükózként, hogy fenntartsa a normál vércukorszintet. Ez az egész folyamat megterheli a hasnyálmirigyet, plusz munkát ad a májnak és még egy hypoglikémiás állapotot is létrehoztunk, ami éhségérzethez vezet, és ha reagálunk rá, újabb csokit eszünk meg, akkor pedig kezdődik elölről az egész és még komoly többlet energiával is megajándékoztuk szervezetünket.

Nagy mennyiség egy étkezés alatt

Az 1000 kalóriás ebéddel az még a probléma, hogy ez a mennyiség bőven meghaladja szénhidrát tartalékjaink feltöltéséhez szükséges mennyiséget. Ne gondoljuk azt, hogy csak a szénhidrátból tudjuk ezt megtenni, ha zsír és fehérjedús ételt ettünk, akkor is fel fog töltődni az a glikogénraktár. Ami még fontos ezzel kapcsolatban, hogy ha például 500 kcal (helyes arányú 12E% fehérje, 30E% zsír, 58E% szénhidrát) tartalmú étel fedezné az akkori szükségleteinket, akkor a maradék 500 kcal-val mi lesz? Természetesen a limit nélküli zsírraktárba kerül minden fel nem használt tápanyag, így ha egy étkezésre ilyen mennyiséget eszünk, az biztos nem megfelelő a zsírpárnák elleni küzdelemben.

Tehát

Napi kétszeri étkezés semmiképp sem megfelelő se diétázók, se egészséges életmódot választók számára. Az alapanyagcsere lecsökken, így kevesebb kalóriát égetünk ugyanazzal az aktivitással, fáradékonyabbak, rosszkedvűek leszünk, a koncentráló képességünk is lecsökken, mert az agyunk nem jut elég cukorhoz. Éhezés utáni nagy mennyiségű étel elfogyasztása, főleg ha az tartalmaz egyszerű cukrokat, vércukorszint ingadozáshoz vezethet, aminek egyik stádiumában, nem sokkal a táplálékfelvételt követően, ismét éhségérzet alakul ki. Ezzel szemben, ha a nap folyamán 4-5-szöri étkezés során egyenletesebben osztjuk el a tápanyagbevitelt, a szervezetünk fel tudja használni szinte kivétel nélkül az összest, így nem fogja zsírraktárainkat növelni az egy étkezés folyamán, feleslegesen bevitt kalória.

Kapcsolódó bejegyzések:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.