Pici baba koromtól kezdve duci voltam ami a növekedésem ellenére sem változott. Sőt ahogy nőtt magasságom úgy nőt vele szélességem is.
Súlyfeleslegem soha senkit nem zavart még engem sem. A nagyszüleim mindig azt mondták nem baj, hogy duci a gyerek legalább egészséges ( ma már tudom mekkorát tévedtek ). A szüleim látástól mikulásig dolgoztak nekik nem tűnt fel, hogy megint kihíztam egy pólót egy nadrágot.
Aztán jött az a fránya kamaszkor!
A fiúk sosem akartak nekem udvarolni, mindig a vékony lányoknak csapták a szelet, mert olyan ciki ha dagadt a barátnőd. Pedig, hogy szerettem volna ha engem is körülrajonganak.
Ennek hiányát szerelmes filmek, regények olvasása során próbáltam pótolni miközben elképzeltem, hogy én vagyok a főszereplő. A tv nézés közben teletömtem magam mindenféle édes, cukros nasival. Jöhetett bármi csokoládé, chips, sütemény, cukorka. Ha ráuntam az édesre akkor tökmag, szotyi zsákszámra. Mi mással ha nem kólával vagy egyéb cukros üdítővel fejeztem be a folytonevést.
Egyre lustább és súlyosabb lettem!
Szerettem volna hol egyik, hol másik osztálytársamra hasonlítani mert ők olyan vékonyak, szépek stb. de nem tettem semmit, jobban mondva csak ettem és ettem.
Mígnem egy májusi napon az iskolapadban ülve a matekdoga előtt, Miki az osztálytársam elkezdett dobálni radírdarabbal és kiabálta
- – Vizipíci, vizipacíí!
– Nekem szólsz Miki?- kérdeztem
– Naná! Hétvégén szülinapi buli lesz nálam, ha akarsz gyere el Te is!
Felcsillant a szemem!
- – Húú ez klassz! Ott leszek, de áruld már el mit jelent vizipaci? – kedvesnek tűntek szavai és nem esett le rögtön a húszfillér.
-Hogy, hogy mit?- kacagott osztálytársam –Hát víziló, érted ví-zi-lóóóó!
Ebben a pillanatban lecsörrent, hogy nem kedvességből hanem gúnyból tette rám ezt a jelzőt. Baromi nagyot égtem az osztály előtt, de arra jó volt ez a nap és Miki beszólása is, hogy ott és akkor megfogadjam felveszem a harcot a hájjal és végre én is egészséges, fitt és szexi csajszi leszek!
Több fogyókúrát kipróbáltam mire eljutottam a számomra megfelelőhöz és végre nem köpöm ki a tüdőmet ha fel kell ugrani Nagyihoz a panelben és ami a legjobb ma már nemcsak a fantáziában vagyok a szerelmes regények főszereplője 🙂 !