Aszpartám, Aceszulfám-K, Ciklamát, Szacharin, Szukralóz, Neotám… A nevük sem valami bizalomgerjesztő, de még tudni is róluk, hogy lényegében laboratóriumban hozták őket létre, és ilyen formában a természetben sehol sem találhatóak meg. De akkor miért vannak tele a light üdítők ezekkel az anyagokkal? Miért engedélyezhetik őket, ha olyan hátborzongató hírek terjednek róluk, hogy elősegíthetik a rákos elváltozások kialakulását? Na igen, a média és a mindenféle ellenérdekelt lobbik meghozták eredményüket, és sikerült inkább méregként, mint hathatós cukorpótlóként beállítani ezeket az édesítőszereket. De nézzük csak mik is ezek, hogyan lehet őket alkalmazni, hogyan nem, és milyen mellékhatásaik lehetnek.

A napi maximum érték egy igen nagy biztonsági határon belül található beviteli mennyiséget határoz meg. Valószínűleg nem okoz problémát ha egyszer-egyszer átlépjük a határt, de igyekezzünk ne huzamos ideig kétszeres dózissal terhelni a szervezetünket.

(ttkg = testtömegkilogramm, tehát egy 70 kg tömegű ember 2,8 g aszpartámot fogyaszthat el teljesen biztonságosan napi szinten. Ez nagyon kevésnek tűnik, de gondoljunk bele, 1 g aszpartám 200 g cukornak felel meg, ez untig elég kell hogy legyen)

Aszpartám (E 951) 

1965-ben fedezték fel egy gyógyszer előállítása során. Az aszpartám aminosavakból keletkező édesítőszer. Egyik legelterjedtebb a maga nemében, ugyanis íze ennek hasonlít talán a legjobban a cukoréra, de édesítő ereje sokszoros. Nagyon sok vizsgálatot végeztek azzal kapcsolatban, van-e egészségkárosító, agydaganat kialakulását elősegítő hatása, de mai napig biztonságosnak tartják, az ajánlott napi bevitel határain belül semmiféle káros hatása nincs hosszútávon sem. Mivel hőre nem stabil, főzni/sütni nem érdemes vele, mert édesíteni már nem fog, és a hosszú tárolás hatására is elbomlik. Mivel fenil-alanin aminosav az egyik építőeleme, ezért fenilketonuriában (PKU) szenvedő betegek nem használhatják.

Aceszulfám-K (E950)

1967-ben fedezték fel. Másnéven Ace-K, vagy Kálium-aceszulfám. Íze kissé kesernyés sütés hatására, de hőstabil, édesítő erejét megtartja, süteményeknél is használható édesítőszer. Állatkísérleteknél, igen nagy dózisnál sem találtak egészségkárosító hatást.

Ciklamát (E952)

1937-ben véletlenül fedezte fel egy amerikai gyógyszerésztanhallgató, 1958 óta forgalmazzák az Egyesült Államokban. Általában Szacharinnal vegyítve árulják, mert elfedi annak mellékízét és édesítő erejét fokozza. Állatokban az emésztőrendszerbe jutva káros anyag keletkezik belőle, ami fokozza a hólyagrák kialakulását. Emberben ez nem játszódik le, valamint patkányoknál is iszonyú magas dózisnál fordult csak elő (2600 mg/ttkg 105 héten keresztül, ez egy 70 kg embernél 182 g, vagyis olyan 3000 db tabletta naponta, két éven keresztül).

Szacharin (E954)

A legelső mesterséges édesítőszer, már 1879-ben felfedezték öt évre rá tömeggyártásra került az Egyesült Államokban. Az I. Világháború alatt terjedt el igazán, de amikor kiderült, hogy rákot okozhat, be akarták tiltani, ám az elnök, Theodor Roosevelt cukorbeteg volt, és nem engedett a lobbinak. Később valóban betiltották, de számos kutatás kimutatta végül, hogy a betiltásra alapot adó kísérletnél több ponton is hibáztak és nem feltétlenül a szacharintól lettek betegek a patkányok. Azóta se tudták bebizonyítani, hogy egészségkárosító hatása lenne. Hőstabil, de kellemetlen utóíze miatt kevéssé kedvelt. Ciklamáttal együtt forgalmazzák.

Szukralóz (E955)

1976-ban fedezték fel véletlenül, rovarírtót akartak előállítani, de kiderült, hogy rovarírtónak nem használható, ellenben édesítőszerként nagyon is. A glükózból állítják elő, szélsőséges pH értéken és hőmérsékleten is stabil, sütni/főzni lehet vele. Számos kutatás eredménye, hogy semmiféle egészségkárosító hatása nincs.

Neotám (E961)

Az aszpartám rokonvegyülete, de nagy előnye, hogy fenolketonuriás betegek is használhatják. Többezerszer édesebb a cukornál, így akár 8 kg cukrot is ki tudunk váltani 1 g neotámmal. Igen új készítményről van szó, még nem terjedt el igazán, boltok polcain még nem találkoztam vele, de adalékanyagként már rá lehet akadni.

Összegezve

Amint az látszik, ezek a mesterséges édesítőszerek talán valóban nagyon kétséges helyzetekben jöttek létre, álltalában csak véletlenül, egy teljesen más projekt kapcsán, de éppen ezért eszméletlen sok kutatás áll mögöttük, hogy élelmiszeripari biztonságosságukat garantálni tudják a gyártók. Mellékízük miatt azonban gyakran nem kedveltek, ugyanakkor ha ezen felül tudunk emelkedni ideális cukorhelyettesítők lehetnek, hiszen kalória tartalmuk lényegében a nullával egyenlő. Cukorbetegeknek is az egyik legkézenfekvőbb választás, hisz nem kell bajlódni a szénhidrát- és kalóriaszámolgatással (egy valami azért odafigyelésre ad okot, a szukralóznál és a szacharinnál több helyen is említenek inzulinaktivitást, így azokkal talán érdemes vigyázni, bár bizonyítva még nem lettek ezek az állítások). Süteményeknél érdemes odafigyelni, hogy a tészta talán kevesebb folyadékot fog felvenni a cukor tömege miatt, ami ez esetben nem került bele. Karamellizálni, élesztőt futtatni pedig egyértelműen nem lehet ezekkel a szerekkel. Bár valóban nincsenek egészségkárosítóhatásra vonatkozó eredmények, azért a ló túloldalára se essünk át a fogyasztásukkal, „legyen az érték a mérték”.

A boltokban kapható édesítőszerek ezt tartalmazzák:

Canderel: Aszpartám és Aceszulfám-K

Ezerédes: Ciklamát és Szacharin

Polisett: Ciklamát, Szacharin és Aceszulfám-K

Pötyi: Ciklamát és Szacharin

Süssina: Ciklamát és Szacharin

Polisweet: Ciklamát és Szacharin

Forrás:

http://kodpiszkalo.blog.hu/2014/02/12/edes_elet_ii_edesitoszerek

http://mydieton.com/dieton/tudastar/d-g/edesitoszerek-cukorpotlok.html